Toll és Fakanál

Toll és Fakanál

2017. június 15.

Csakrabarát Csiga Csodák

 
“Az otthonunk néha az a hely, amelyhez sokáig, és messze utazunk.”


Drága Kata,

Itt a nyár! Végre. Úgy értem, hivatalosan június van, bár itt a skót partoknál igencsak elkel még néha a nagykabát – de legalább a vastagabb fajtát el lehetett tenni a szekrény mélyére.  


Tudod, hogy imádom a tenger közelségét és ha csak tehetem a partján lődörgök. 
A hétvégén volt szerencsém társasággal lemenni a tengerhez, csináltam is Neked képet – ugyan a miliő varázslatos és a természet minden apró részlete ámulatba ejtő, azért még mielőtt nagyon irigykedni kezdenél, leszögezném: a hőmérő higanyszála alig érte el a 10 fokot. 
A képen nem látható, az északi szél kitartóan sodorta nem csak a hullámokat, de minket is.




A kellemes társaság, beszélgetések és tengerparti séták mellett viszont volt egy igazán fontos programom: otthon után kutattam. Nem ez az első alkalom és lehet nem is az utolsó, amikor Dúckeresőbe mentem – a magam részéről igazán remélem, nem kell tovább keressek. 
Az unalmas részletekkel nem feltétlenül szeretném koptatni a klaviatúrámat és húzni az időt. 
A lényeg, hogy víz és áram van a házban, a falai ugyan sehol sem zárnak be 90°-os szöget, de masszívan állnak több mint egy évszázada. 5 évvel ezelőtt kapott új konyhát és üvegházat. illetve a tartó gerendák is akkor lettek lekezelve rendesen. Mivel a jelenlegi tulajdonos takaros asszony, egy füst alatt a meszelést is megoldotta. 
Ez a bizonyos Kót Kunyhó – Linlithgow városában áll egy vadregényes, náddal benőtt kanális partján. A város legfőbb látványossága a Linlithgow Palota, melynek falai között született V. Jakab és a skótok hányatott sorsú királynője, Stuart Mária.  A kanálisról és a várról kérésre képet küldök, de most inkább lépjünk be ebbe az elvarázsolt, ódon kastélykezdeménybe és nézzünk körül.
A küszöbön átlépve egy aprócska előtérbe jutunk, ahonnan balról nyílik a nagyszoba. Ablakaiból a kanális átmenő forgalmát lehet szemmel tartani vagy a szófáról a kandallóban ropogó tüzet. Apró, csepp kis szoba, de minden centiméteréből árad a kényelem és a nyugalom.

Tovább menve, a folyosó végére érve hirtelen az ebédlőben, majd a konyhában találjuk magunkat.

Így néz ki pontosan egyik és másik irányból az említett rész. Az, hogy a konyha önmagában lélegzetelállító, az kérdésen felül áll, de ami engem teljesen magával ragadott és pillanatokon belül szerelemre lobbantott, az a fő kandalló. Sajnos a kép nem igazán adja vissza a hangulatát és még egy szék is belelóg, de hidd el nekem, mestermunka. 
Ha olyan szerencsém lesz és egyszer majd tüzet gyújthatok benne, ígérem készítek jobb képet – az is lehet, hogy érdemesebb lenne egy egész fotóstábot bérelni hozzá. Szenzációs és az embernek meg sem kell erőltetnie a fantáziáját, hogy beleélje magát a csendes estékbe, amikor a tűzhelyen rotyog a vacsorának való, a kandallóból pedig árad a melegség, az otthon melege.


A hálószobai kandallóról viszont egészen jó képeket lehetett készíteni, mutatom is azonnal. 
Jelenleg csak egy gyertya árválkodik benne, de ha birtokba veszem ez pillanatok alatt megváltozik.
Engem ez is első pillantásra lenyűgözött, az egyszerűsége illetve a smaragzöld árnyalata a burkolatnak - szinte láttam magam, amint a hosszú téli estéken a tűztől átmelegedve olvasom a kedvenc regényeimet a szőnyegen, miközben Poppy dörgölőzik mindenfelől. 
Kortyolgatnám a legfinomabb angol teákat, mártogatnám az addigra kikísérletezett legfenségesebb kekszeket és merengenék a világ nagy dolgain. Tökéletes kelléke lenne egy esős vasárnap délutáni byroni spleen-nek. 



És ha netán ez a pár kép nem ejtett volna rabul, akkor most jöjjön a ház számomra másik legfontosabb része : A KERT. 

Nem akarom nagyon beleélni magam, ezért az üvegházról és a kertre néző kisszobáról inkább nem is csináltam képeket, de hidd el nekem, csodálatos kis viskó ez.
Beszéltem már párszor róla, hogy az itteni ingatlan vásárlás kicsit másként működik mint Magyarországon, ezért jövő keddig, ameddig le nem zárul az ajánlattételi időszak én tűkön ülök.
És hogy ne maradjunk recept nélkül, jöjjön a (bátran állíthatom) családi kedvencünk – paradicsomos húsos fazék, avagy a tegnap már említett Mirákulumos Tekercsek ™. Miért pont ez? Mert egészen biztosan ez lesz az első étel amit ebben a házban elkészítek – ha törik, ha szakad és persze ha az enyém lesz ;) 

A recept: 

Pirítsunk meg három evőkanál olajon egy nagy (vagy két kicsi) apróra vágott vöröshagymát. Meghintjük késhegynyi pirospaprikával és hozzáadunk fél kiló darált sovány sertéscombot.Közé keverünk 40 deka meghámozott, nyolcrét vágott paradicsomot majd sóval, törött borssal, kakukkfűvel, bazsalikommal, kevés tört rozmaringgal ízesítjük. Fedő alatt lassú tűzön, időnként megkeverve, a paradicsomos lében puhára pároljuk a húst, ha túl hamar zsírjára sülne, kevés vízzel vagy vörösborral nedvesítjük.


Közben 1 dl langyos tejben megfuttatunk két deka élesztőt és összedolgozzuk 20 deka liszttel, egy tojás sárgájával, kevés sóval meg annyi langyos tejjel, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. Végül beledagasztunk egy evőkanálnyi étolajat és kelni hagyjuk.Mire a hús megpuhul a tészta is megkel (vagy fordítva). Ekkor a tésztát félujjnyi vastag téglalappá nyújtjuk megkenjük olvasztott vajjal, meghintjük 10 deka reszelt sajttal és feltekerjük, mint a bejglit.

A paradicsomos húst tűzálló tálba öntjük a tésztát egy centis darabokra vágjuk, úgy rakjuk a húsra. Megkenjük tejjel és a sütőben addig sütjük, míg a teteje megpirul - 180 fokon körülbelül 20-25 perc. 
A paradicsomos hús kitűnő körete a tetején sült sajtos Csakrabarát Csiga Csodáknak. 

Szurkolj nekem kérlek, hogy összejöjjön és jelentkezz, 

Péter