Toll és Fakanál

Toll és Fakanál

2017. június 15.

Csakrabarát Csiga Csodák

 
“Az otthonunk néha az a hely, amelyhez sokáig, és messze utazunk.”


Drága Kata,

Itt a nyár! Végre. Úgy értem, hivatalosan június van, bár itt a skót partoknál igencsak elkel még néha a nagykabát – de legalább a vastagabb fajtát el lehetett tenni a szekrény mélyére.  


Tudod, hogy imádom a tenger közelségét és ha csak tehetem a partján lődörgök. 
A hétvégén volt szerencsém társasággal lemenni a tengerhez, csináltam is Neked képet – ugyan a miliő varázslatos és a természet minden apró részlete ámulatba ejtő, azért még mielőtt nagyon irigykedni kezdenél, leszögezném: a hőmérő higanyszála alig érte el a 10 fokot. 
A képen nem látható, az északi szél kitartóan sodorta nem csak a hullámokat, de minket is.




A kellemes társaság, beszélgetések és tengerparti séták mellett viszont volt egy igazán fontos programom: otthon után kutattam. Nem ez az első alkalom és lehet nem is az utolsó, amikor Dúckeresőbe mentem – a magam részéről igazán remélem, nem kell tovább keressek. 
Az unalmas részletekkel nem feltétlenül szeretném koptatni a klaviatúrámat és húzni az időt. 
A lényeg, hogy víz és áram van a házban, a falai ugyan sehol sem zárnak be 90°-os szöget, de masszívan állnak több mint egy évszázada. 5 évvel ezelőtt kapott új konyhát és üvegházat. illetve a tartó gerendák is akkor lettek lekezelve rendesen. Mivel a jelenlegi tulajdonos takaros asszony, egy füst alatt a meszelést is megoldotta. 
Ez a bizonyos Kót Kunyhó – Linlithgow városában áll egy vadregényes, náddal benőtt kanális partján. A város legfőbb látványossága a Linlithgow Palota, melynek falai között született V. Jakab és a skótok hányatott sorsú királynője, Stuart Mária.  A kanálisról és a várról kérésre képet küldök, de most inkább lépjünk be ebbe az elvarázsolt, ódon kastélykezdeménybe és nézzünk körül.
A küszöbön átlépve egy aprócska előtérbe jutunk, ahonnan balról nyílik a nagyszoba. Ablakaiból a kanális átmenő forgalmát lehet szemmel tartani vagy a szófáról a kandallóban ropogó tüzet. Apró, csepp kis szoba, de minden centiméteréből árad a kényelem és a nyugalom.

Tovább menve, a folyosó végére érve hirtelen az ebédlőben, majd a konyhában találjuk magunkat.

Így néz ki pontosan egyik és másik irányból az említett rész. Az, hogy a konyha önmagában lélegzetelállító, az kérdésen felül áll, de ami engem teljesen magával ragadott és pillanatokon belül szerelemre lobbantott, az a fő kandalló. Sajnos a kép nem igazán adja vissza a hangulatát és még egy szék is belelóg, de hidd el nekem, mestermunka. 
Ha olyan szerencsém lesz és egyszer majd tüzet gyújthatok benne, ígérem készítek jobb képet – az is lehet, hogy érdemesebb lenne egy egész fotóstábot bérelni hozzá. Szenzációs és az embernek meg sem kell erőltetnie a fantáziáját, hogy beleélje magát a csendes estékbe, amikor a tűzhelyen rotyog a vacsorának való, a kandallóból pedig árad a melegség, az otthon melege.


A hálószobai kandallóról viszont egészen jó képeket lehetett készíteni, mutatom is azonnal. 
Jelenleg csak egy gyertya árválkodik benne, de ha birtokba veszem ez pillanatok alatt megváltozik.
Engem ez is első pillantásra lenyűgözött, az egyszerűsége illetve a smaragzöld árnyalata a burkolatnak - szinte láttam magam, amint a hosszú téli estéken a tűztől átmelegedve olvasom a kedvenc regényeimet a szőnyegen, miközben Poppy dörgölőzik mindenfelől. 
Kortyolgatnám a legfinomabb angol teákat, mártogatnám az addigra kikísérletezett legfenségesebb kekszeket és merengenék a világ nagy dolgain. Tökéletes kelléke lenne egy esős vasárnap délutáni byroni spleen-nek. 



És ha netán ez a pár kép nem ejtett volna rabul, akkor most jöjjön a ház számomra másik legfontosabb része : A KERT. 

Nem akarom nagyon beleélni magam, ezért az üvegházról és a kertre néző kisszobáról inkább nem is csináltam képeket, de hidd el nekem, csodálatos kis viskó ez.
Beszéltem már párszor róla, hogy az itteni ingatlan vásárlás kicsit másként működik mint Magyarországon, ezért jövő keddig, ameddig le nem zárul az ajánlattételi időszak én tűkön ülök.
És hogy ne maradjunk recept nélkül, jöjjön a (bátran állíthatom) családi kedvencünk – paradicsomos húsos fazék, avagy a tegnap már említett Mirákulumos Tekercsek ™. Miért pont ez? Mert egészen biztosan ez lesz az első étel amit ebben a házban elkészítek – ha törik, ha szakad és persze ha az enyém lesz ;) 

A recept: 

Pirítsunk meg három evőkanál olajon egy nagy (vagy két kicsi) apróra vágott vöröshagymát. Meghintjük késhegynyi pirospaprikával és hozzáadunk fél kiló darált sovány sertéscombot.Közé keverünk 40 deka meghámozott, nyolcrét vágott paradicsomot majd sóval, törött borssal, kakukkfűvel, bazsalikommal, kevés tört rozmaringgal ízesítjük. Fedő alatt lassú tűzön, időnként megkeverve, a paradicsomos lében puhára pároljuk a húst, ha túl hamar zsírjára sülne, kevés vízzel vagy vörösborral nedvesítjük.


Közben 1 dl langyos tejben megfuttatunk két deka élesztőt és összedolgozzuk 20 deka liszttel, egy tojás sárgájával, kevés sóval meg annyi langyos tejjel, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. Végül beledagasztunk egy evőkanálnyi étolajat és kelni hagyjuk.Mire a hús megpuhul a tészta is megkel (vagy fordítva). Ekkor a tésztát félujjnyi vastag téglalappá nyújtjuk megkenjük olvasztott vajjal, meghintjük 10 deka reszelt sajttal és feltekerjük, mint a bejglit.

A paradicsomos húst tűzálló tálba öntjük a tésztát egy centis darabokra vágjuk, úgy rakjuk a húsra. Megkenjük tejjel és a sütőben addig sütjük, míg a teteje megpirul - 180 fokon körülbelül 20-25 perc. 
A paradicsomos hús kitűnő körete a tetején sült sajtos Csakrabarát Csiga Csodáknak. 

Szurkolj nekem kérlek, hogy összejöjjön és jelentkezz, 

Péter 




2017. június 1.

Ízvirág



„Az élet bizonytalan valami, de akad benne néhány pillanat, amit az ember sosem szeretne elfelejteni; amit szeretne belevésni az emlékezetébe, hogy aztán bármikor elővehesse, mint egy könyv lapjai közé préselt virágot.”

/Cassandra Clare/

Drága Péter!

Csodálatos évszak a tavasz! Az ember nem győz betelni az évről évre megújuló szépségével, színpompájával. A zord tél után dugják a fejüket a hóvirágok, az üde zöld mezőket elöntik fénylő szirmú krókuszok, ibolyaszőnyeg terül elénk, amerre csak járunk. Madárcsicsergéstől hangos a vidék, a kis madarak mind azt trillázzák, hogy „Ébresztő! Ébresztő! Most láss, mert ugyanezt többé már nem láthatod!” Szívom hát magamba a természet minden szépségét, amit felkínál és élek a benne rejlő mindennapos csodával, ami valóban csak egyszer adatik meg, hiszen ezek a virágok egyszer virágoznak, jövőre már egy másikra fogok rácsodálkozni.

Minden évszakban, de különösen tavasszal nagyon jó érzés hazatérni a szülőfalumba, jó végigmenni az utcákon, ahol gyermekként naponta jártam iskolába, jó érzés az ismerősöket köszönteni. A templom harangjának mély, búgó hangja régi ismerősként üdvözöl, magasba nyúló tornya szürke óriásként tekint a falura. 


Zsadányból Mezőgyán felé jövet a Vátyoni erdő övezi az utat. Sarjadó, élénk zöld lombjai koronaként díszelegnek ég és Föld között. Itt, az erdőben él "Szépapó", az ősz öreg, déd-, ük-és szépszüleim jóbarátja, de ismeri őt mindenki, hiszen legalább 250 éve őrzi az erdő kincseit. "Szépapó", az idő és a történelem nyomait mélyen magában hordozó bölcs, kocsányos mocsári tölgy. Hány virágzást és elmúlást élt meg, hányszor csodálkozhatott rá az illatos akácra, a széles tányérokban terjeszkedő bodzavirágokra!

Az otthon erdeinek ízét zártam palackokba, aranyló, nektártól dús, mézédes szörpök sorakoznak a kamra a polcain és minden belőlük elkészített hűsítő ital haza repít gondolatban, oda, ahol ma is biztonságra, nyugalomra, szeretetre lelek.Az akácok mézédes virágját Édesapámmal és Gáborral szedtük. Apu egész életében ebben a faluban élt, minden zeg-zugát ismeri a határnak, a falut körbevevő erdőknek. Minden akácfa sűrű fürtökben ontotta a virágait, mindegy lett volna, hogy honnan szedjük le. De Ő ismert egy fát, benne a sűrűjében, ott kellett leszedni. 
A kosár hamar megtelt az illatos fürtökkel, egy másik kosár a bodza édeskés illatú, lepkeszárnyú virágaira várt.

 






"Szépapó" fotóit készítették:
                         Nagy Mihályné és Nagy Mihály.
                                          ( Keresztszüleim)
Az a kosár is hamar megtelt, indulhattunk haza. Szépapótól is elköszöntünk egy időre. A virágok ontották magukból a tavasz aromáját, illatfelhőjük lágy burokként ölelt minket körül. A szörp készítésbe otthon Édesanyám is bekapcsolódott, hozta, vitte az edényeket, pirította a cukrot, mozdulataiban sok.sok év gyakorlata tükröződött vissza.


Ha netán valamikor úgy gondolnád, hogy magad is szörpfőzésre adod a fejed – tudom, hogy főztél már, inspiráltalak erre - mindig próbálj eldugott, tiszta helyről bodzát és akácvirágot szedni, hogy ne kelljen megmosnod a virágokat, ne mosd ki belőlük a virágport és az értékes anyagot. 

Hogy Te is részese lehess egy üvegbe zárt érzéki, tavaszi pillanatnak, leírom, hogy alkosd meg a virág ízét.

Szedj le 30-40 db szép bodzavirágot vagy 50 dkg akácvirágot (keverheted is),  kell bele 4 kg kristálycukor, 6 liter víz, 5 egész citrom, 10 dkg citromsav, 1 kávéskanál natrium benzoát (amennyiben el szeretnéd tenni télre is).

Karamellizálj meg 0,5 kg kristálycukrot, majd mikor kész vagy vele, önts rá 1 liter vizet, majd főzd, hogy a cukor elolvadjon. Öntsd hozzá a maradék cukrot, a többi vizet és forrald fel. A cukorsziruppal forrázd le a virágokat.

Tedd bele a többi hozzávalót is, de a citromokat csak akkor, amikor a szirup már kihűlt. Jöhet az érlelés ideje, időnként megkevergetve, az én szörpöm ebben nem szenvedett hiányt, mert igen sűrűn emelgettem a födő tetejét mindig megkóstolva e szörpremeket. Érleld legalább két napot és két éjszakát hűvös helyen. Üvegbe töltés előtt fel szoktam forralni újra (nekem így vált be) és dunsztba teszem. 

A tartósítószert természetesen el lehet hagyni, de akkor kevesebb mennyiséget készíts, hogy hidegen tudd tartani vagy dolgozz fagyasztóra, ha van elég helyed. Megpróbálhatod csak a forralást és a dunsztolást, tartósítószer nélkül, de mivel nekem nincs hideg tároló helyem, a télre eltett szörpökbe ezt a minimális tartósítószert mindig beleteszem.

Minden évben úgy gondolom, hogy az idei szörp a legfinomabb, hogy mindig túlszárnyalom az előzőt, de bebizonyítani sajnos nem tudom, mert nincs az a mennyiség, ami ne fogyna el.


Drága Péter! Elmúlt az idei virágzás, üvegbe zártam az erdő illatát. Elraktároztam az otthon édes ízét, a mozdulatokat, ahogy Apu és Gábor szedi a virágot, ahogy Anyukám hozza, s viszi az edényeket. Ezt a képet fogom felidézni magamban, ezt a tiszta, édes illatú pillanatot.

Szeretettel várom leveled,

Kata