Toll és Fakanál

Toll és Fakanál

2017. június 15.

Csakrabarát Csiga Csodák

 
“Az otthonunk néha az a hely, amelyhez sokáig, és messze utazunk.”


Drága Kata,

Itt a nyár! Végre. Úgy értem, hivatalosan június van, bár itt a skót partoknál igencsak elkel még néha a nagykabát – de legalább a vastagabb fajtát el lehetett tenni a szekrény mélyére.  


Tudod, hogy imádom a tenger közelségét és ha csak tehetem a partján lődörgök. 
A hétvégén volt szerencsém társasággal lemenni a tengerhez, csináltam is Neked képet – ugyan a miliő varázslatos és a természet minden apró részlete ámulatba ejtő, azért még mielőtt nagyon irigykedni kezdenél, leszögezném: a hőmérő higanyszála alig érte el a 10 fokot. 
A képen nem látható, az északi szél kitartóan sodorta nem csak a hullámokat, de minket is.




A kellemes társaság, beszélgetések és tengerparti séták mellett viszont volt egy igazán fontos programom: otthon után kutattam. Nem ez az első alkalom és lehet nem is az utolsó, amikor Dúckeresőbe mentem – a magam részéről igazán remélem, nem kell tovább keressek. 
Az unalmas részletekkel nem feltétlenül szeretném koptatni a klaviatúrámat és húzni az időt. 
A lényeg, hogy víz és áram van a házban, a falai ugyan sehol sem zárnak be 90°-os szöget, de masszívan állnak több mint egy évszázada. 5 évvel ezelőtt kapott új konyhát és üvegházat. illetve a tartó gerendák is akkor lettek lekezelve rendesen. Mivel a jelenlegi tulajdonos takaros asszony, egy füst alatt a meszelést is megoldotta. 
Ez a bizonyos Kót Kunyhó – Linlithgow városában áll egy vadregényes, náddal benőtt kanális partján. A város legfőbb látványossága a Linlithgow Palota, melynek falai között született V. Jakab és a skótok hányatott sorsú királynője, Stuart Mária.  A kanálisról és a várról kérésre képet küldök, de most inkább lépjünk be ebbe az elvarázsolt, ódon kastélykezdeménybe és nézzünk körül.
A küszöbön átlépve egy aprócska előtérbe jutunk, ahonnan balról nyílik a nagyszoba. Ablakaiból a kanális átmenő forgalmát lehet szemmel tartani vagy a szófáról a kandallóban ropogó tüzet. Apró, csepp kis szoba, de minden centiméteréből árad a kényelem és a nyugalom.

Tovább menve, a folyosó végére érve hirtelen az ebédlőben, majd a konyhában találjuk magunkat.

Így néz ki pontosan egyik és másik irányból az említett rész. Az, hogy a konyha önmagában lélegzetelállító, az kérdésen felül áll, de ami engem teljesen magával ragadott és pillanatokon belül szerelemre lobbantott, az a fő kandalló. Sajnos a kép nem igazán adja vissza a hangulatát és még egy szék is belelóg, de hidd el nekem, mestermunka. 
Ha olyan szerencsém lesz és egyszer majd tüzet gyújthatok benne, ígérem készítek jobb képet – az is lehet, hogy érdemesebb lenne egy egész fotóstábot bérelni hozzá. Szenzációs és az embernek meg sem kell erőltetnie a fantáziáját, hogy beleélje magát a csendes estékbe, amikor a tűzhelyen rotyog a vacsorának való, a kandallóból pedig árad a melegség, az otthon melege.


A hálószobai kandallóról viszont egészen jó képeket lehetett készíteni, mutatom is azonnal. 
Jelenleg csak egy gyertya árválkodik benne, de ha birtokba veszem ez pillanatok alatt megváltozik.
Engem ez is első pillantásra lenyűgözött, az egyszerűsége illetve a smaragzöld árnyalata a burkolatnak - szinte láttam magam, amint a hosszú téli estéken a tűztől átmelegedve olvasom a kedvenc regényeimet a szőnyegen, miközben Poppy dörgölőzik mindenfelől. 
Kortyolgatnám a legfinomabb angol teákat, mártogatnám az addigra kikísérletezett legfenségesebb kekszeket és merengenék a világ nagy dolgain. Tökéletes kelléke lenne egy esős vasárnap délutáni byroni spleen-nek. 



És ha netán ez a pár kép nem ejtett volna rabul, akkor most jöjjön a ház számomra másik legfontosabb része : A KERT. 

Nem akarom nagyon beleélni magam, ezért az üvegházról és a kertre néző kisszobáról inkább nem is csináltam képeket, de hidd el nekem, csodálatos kis viskó ez.
Beszéltem már párszor róla, hogy az itteni ingatlan vásárlás kicsit másként működik mint Magyarországon, ezért jövő keddig, ameddig le nem zárul az ajánlattételi időszak én tűkön ülök.
És hogy ne maradjunk recept nélkül, jöjjön a (bátran állíthatom) családi kedvencünk – paradicsomos húsos fazék, avagy a tegnap már említett Mirákulumos Tekercsek ™. Miért pont ez? Mert egészen biztosan ez lesz az első étel amit ebben a házban elkészítek – ha törik, ha szakad és persze ha az enyém lesz ;) 

A recept: 

Pirítsunk meg három evőkanál olajon egy nagy (vagy két kicsi) apróra vágott vöröshagymát. Meghintjük késhegynyi pirospaprikával és hozzáadunk fél kiló darált sovány sertéscombot.Közé keverünk 40 deka meghámozott, nyolcrét vágott paradicsomot majd sóval, törött borssal, kakukkfűvel, bazsalikommal, kevés tört rozmaringgal ízesítjük. Fedő alatt lassú tűzön, időnként megkeverve, a paradicsomos lében puhára pároljuk a húst, ha túl hamar zsírjára sülne, kevés vízzel vagy vörösborral nedvesítjük.


Közben 1 dl langyos tejben megfuttatunk két deka élesztőt és összedolgozzuk 20 deka liszttel, egy tojás sárgájával, kevés sóval meg annyi langyos tejjel, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. Végül beledagasztunk egy evőkanálnyi étolajat és kelni hagyjuk.Mire a hús megpuhul a tészta is megkel (vagy fordítva). Ekkor a tésztát félujjnyi vastag téglalappá nyújtjuk megkenjük olvasztott vajjal, meghintjük 10 deka reszelt sajttal és feltekerjük, mint a bejglit.

A paradicsomos húst tűzálló tálba öntjük a tésztát egy centis darabokra vágjuk, úgy rakjuk a húsra. Megkenjük tejjel és a sütőben addig sütjük, míg a teteje megpirul - 180 fokon körülbelül 20-25 perc. 
A paradicsomos hús kitűnő körete a tetején sült sajtos Csakrabarát Csiga Csodáknak. 

Szurkolj nekem kérlek, hogy összejöjjön és jelentkezz, 

Péter 




2017. június 1.

Ízvirág



„Az élet bizonytalan valami, de akad benne néhány pillanat, amit az ember sosem szeretne elfelejteni; amit szeretne belevésni az emlékezetébe, hogy aztán bármikor elővehesse, mint egy könyv lapjai közé préselt virágot.”

/Cassandra Clare/

Drága Péter!

Csodálatos évszak a tavasz! Az ember nem győz betelni az évről évre megújuló szépségével, színpompájával. A zord tél után dugják a fejüket a hóvirágok, az üde zöld mezőket elöntik fénylő szirmú krókuszok, ibolyaszőnyeg terül elénk, amerre csak járunk. Madárcsicsergéstől hangos a vidék, a kis madarak mind azt trillázzák, hogy „Ébresztő! Ébresztő! Most láss, mert ugyanezt többé már nem láthatod!” Szívom hát magamba a természet minden szépségét, amit felkínál és élek a benne rejlő mindennapos csodával, ami valóban csak egyszer adatik meg, hiszen ezek a virágok egyszer virágoznak, jövőre már egy másikra fogok rácsodálkozni.

Minden évszakban, de különösen tavasszal nagyon jó érzés hazatérni a szülőfalumba, jó végigmenni az utcákon, ahol gyermekként naponta jártam iskolába, jó érzés az ismerősöket köszönteni. A templom harangjának mély, búgó hangja régi ismerősként üdvözöl, magasba nyúló tornya szürke óriásként tekint a falura. 


Zsadányból Mezőgyán felé jövet a Vátyoni erdő övezi az utat. Sarjadó, élénk zöld lombjai koronaként díszelegnek ég és Föld között. Itt, az erdőben él "Szépapó", az ősz öreg, déd-, ük-és szépszüleim jóbarátja, de ismeri őt mindenki, hiszen legalább 250 éve őrzi az erdő kincseit. "Szépapó", az idő és a történelem nyomait mélyen magában hordozó bölcs, kocsányos mocsári tölgy. Hány virágzást és elmúlást élt meg, hányszor csodálkozhatott rá az illatos akácra, a széles tányérokban terjeszkedő bodzavirágokra!

Az otthon erdeinek ízét zártam palackokba, aranyló, nektártól dús, mézédes szörpök sorakoznak a kamra a polcain és minden belőlük elkészített hűsítő ital haza repít gondolatban, oda, ahol ma is biztonságra, nyugalomra, szeretetre lelek.Az akácok mézédes virágját Édesapámmal és Gáborral szedtük. Apu egész életében ebben a faluban élt, minden zeg-zugát ismeri a határnak, a falut körbevevő erdőknek. Minden akácfa sűrű fürtökben ontotta a virágait, mindegy lett volna, hogy honnan szedjük le. De Ő ismert egy fát, benne a sűrűjében, ott kellett leszedni. 
A kosár hamar megtelt az illatos fürtökkel, egy másik kosár a bodza édeskés illatú, lepkeszárnyú virágaira várt.

 






"Szépapó" fotóit készítették:
                         Nagy Mihályné és Nagy Mihály.
                                          ( Keresztszüleim)
Az a kosár is hamar megtelt, indulhattunk haza. Szépapótól is elköszöntünk egy időre. A virágok ontották magukból a tavasz aromáját, illatfelhőjük lágy burokként ölelt minket körül. A szörp készítésbe otthon Édesanyám is bekapcsolódott, hozta, vitte az edényeket, pirította a cukrot, mozdulataiban sok.sok év gyakorlata tükröződött vissza.


Ha netán valamikor úgy gondolnád, hogy magad is szörpfőzésre adod a fejed – tudom, hogy főztél már, inspiráltalak erre - mindig próbálj eldugott, tiszta helyről bodzát és akácvirágot szedni, hogy ne kelljen megmosnod a virágokat, ne mosd ki belőlük a virágport és az értékes anyagot. 

Hogy Te is részese lehess egy üvegbe zárt érzéki, tavaszi pillanatnak, leírom, hogy alkosd meg a virág ízét.

Szedj le 30-40 db szép bodzavirágot vagy 50 dkg akácvirágot (keverheted is),  kell bele 4 kg kristálycukor, 6 liter víz, 5 egész citrom, 10 dkg citromsav, 1 kávéskanál natrium benzoát (amennyiben el szeretnéd tenni télre is).

Karamellizálj meg 0,5 kg kristálycukrot, majd mikor kész vagy vele, önts rá 1 liter vizet, majd főzd, hogy a cukor elolvadjon. Öntsd hozzá a maradék cukrot, a többi vizet és forrald fel. A cukorsziruppal forrázd le a virágokat.

Tedd bele a többi hozzávalót is, de a citromokat csak akkor, amikor a szirup már kihűlt. Jöhet az érlelés ideje, időnként megkevergetve, az én szörpöm ebben nem szenvedett hiányt, mert igen sűrűn emelgettem a födő tetejét mindig megkóstolva e szörpremeket. Érleld legalább két napot és két éjszakát hűvös helyen. Üvegbe töltés előtt fel szoktam forralni újra (nekem így vált be) és dunsztba teszem. 

A tartósítószert természetesen el lehet hagyni, de akkor kevesebb mennyiséget készíts, hogy hidegen tudd tartani vagy dolgozz fagyasztóra, ha van elég helyed. Megpróbálhatod csak a forralást és a dunsztolást, tartósítószer nélkül, de mivel nekem nincs hideg tároló helyem, a télre eltett szörpökbe ezt a minimális tartósítószert mindig beleteszem.

Minden évben úgy gondolom, hogy az idei szörp a legfinomabb, hogy mindig túlszárnyalom az előzőt, de bebizonyítani sajnos nem tudom, mert nincs az a mennyiség, ami ne fogyna el.


Drága Péter! Elmúlt az idei virágzás, üvegbe zártam az erdő illatát. Elraktároztam az otthon édes ízét, a mozdulatokat, ahogy Apu és Gábor szedi a virágot, ahogy Anyukám hozza, s viszi az edényeket. Ezt a képet fogom felidézni magamban, ezt a tiszta, édes illatú pillanatot.

Szeretettel várom leveled,

Kata


2017. május 17.

Félálom világ


“Félálom világ, bíbor valóság.
Álomtakaró borul rád.”



Drága Kata,

Nehezen kezdtem neki. Először a diétának, aztán a mindenféle egyéb változásnak. Kezdem az elejéről, hogy ne legyek teljesen érthetetlen.

Tudod, hogy évek óta problémáim vannak az alvásommal, finoman szólva sem tartozom azok közé, akik leteszik a fejüket és már horkolnak. Mondjuk a horkolás része többek legnagyobb bánatára legalább stimmel, az én bánatomra viszont a fennmaradó rész nem. Nehezen alszom el, könnyen felébredek minden neszre és az újbóli álomba merülés sem megy problémamentesen.


A gond jó pár éve kezdődött, nem először mentem vele orvoshoz. Ilyenkor jönnek a szokásos tanácsok: sportoljak, aztán lazítsak, éljek egészségesebben, naponta meditáljak és az ilyenkor szokásos egyéb általánosságok. Százból ha egynek bejön, akkor már jó. Így jött az elhatározás, hogy én bizony keresek magamnak egy kellően felkészült és mindenféle terápiában, technikában jártas természetgyógyászt, aki képes rám szabni az általánosságokat. A döntés megszületett, felcsaptam az internet legjavát és pillanatok alatt csömöröm is lett a fél millió, legsajátosabb metódusokkal foglalkozó sámánok láttán. Orvost különben sem lehet csak úgy választani, kell a személyes találkozás, a gyümölcsöző együttműködés reménye. Félre is tettem egy időre a témát, várva arra a bizonyos sugallatra, amely kisvártatva el is jött, Mónika személyében.
Tudod, hogy önkénteskedem a zöldségesben és mivel ez nem multi, a tatár sem hajt minket, ezért adott esetben pletykálni, ismerkedni is van lehetőség. Így adódott, hogy betoppant Mónika. Mónika rettentő elkeseredéssel savanyú káposztát keresett. Szerencséje volt, mert nálunk volt még pár üveggel, én pedig csak úgy kíváncsiságból megkérdeztem, hogy mire ez a hatalmas kutakodás? Mónikának sem kellett több, gyakorlatilag felsorolta nekem, hogy mire és miért jó a savanyú káposzta, majd közölte, hogy nekem is elég beesettek a szemeim ezért nem ártana, ha villámgyorsan elfogyasztanám a másik üveget. Adta magát a helyzet, én pedig nem voltam rest, megkérdeztem tőle pontosan, hogy mivel is foglalkozik. BINGÓ!!! Mónika egy széles mosoly kíséretében elővette fekete bőrtáskájából a nemzeti színekkel kivarrt, könyv méretű pénztárcáját, majd a kezembe nyomott egy névjegykártyát. A neve alatt annyi szerepelt, hogy természetgyógyász és egy fél sor kiegészítés.

Nos, én kérdeztem, ő válaszolt. Szó szót követett és fél órával később, már meg is volt az időpontom a rendelőjébe. Fő szakterülete az akupunktúra, de nevetve mondta, hogy lassan nincsen olyan technika, amiről ne olvasott volna el túl sok könyvet. Így esett hát, hogy pár nappal később Mónikával szövetségre lépve, előbb egy gigantikus méretű tűpárnává változtam, majd íródeákká avanzsálódtam. Fura szerzet, olykor lengyelül szólt hozzám és még választ is várt, de azon sem lepődött meg ha magyarul válaszoltam valamit, ami éppen az agyamban volt. Becsületesen meghallgatta az összes nyűgömet, szempillantás alatt kiszámolta amit ki kellett a születési dátumomból, majd elém rakott egy rojtos szélű füzetet, tollat és nagy vehemenciával nekiállt sorolni, mit mikor és hogyan ehetek. 10 oldalt körmöltem tele, mire először észbe kapott és megkérdezte, hogy elég lesz-e ennyi korlátozás és tanulnivaló pár hétre? Én pedig görcsös ujjakkal, két szemem közt egy maradék tűvel csak bólogattam mint a jó szamár, hogy természetesen igen. Így esett meg velem a nagy eset és találtam magam a nem éppen hétköznapi diéta mértani közepén.

A részletekkel annyira nem untatnálak, amiről egyértelműen le vagyok tiltva azok az állati eredetű tejtermékek, húst max hetente egyszer ehetek és akkor is csak úgy, ha közben fütyülök. Zöldségekből sem ehetek mindent, figyelnem kell arra is, hogy csak Holdtöltekor elültetett magvakból nőtt növényeket fogyaszthatok, de azokat is csak akkor ha Unikornis verejtékkel voltak öntözve minden apálykor.
A diéta alapvetően egyáltalán nem nehéz, az alapanyagokat beszerezni viszont annál inkább. Tartózkodnom kell a mindenféle tartósítószerektől, ízfokozóktól, egyszóval a műanyagoktól. Be lett állítva a biológiai órám szerint minden és hopplá, csodák csodájára, ha betartom nincs is semmi galiba. Néha bűnbe esem és figyelmen kívül hagyom a szabályokat. Emberből vagyok, megesik. Ilyenkor biza elkerül az álommanó

Egy szónak is száz a vége, a friss és mentes ételek szem előtt tartása mellett sem akartam megvonni magamtól a jobbnál-jobb tésztás falatokat és most ebből hozok Neked egy ízelítőt.

Egyik nap készítettem egy spentós tésztát, egy kellemes csavarral. Az egész roppant egyszerű és bárki bármit mond, gyorsabban megvan minthogy ideérne a futár a pizzával.



A tésztához kell:

  • 100 g spenót
  • 3 tojás
  • 500 g finomliszt.


A friss spenótot először annak módja szerint megfőzzük, aztán pürésítjük végül egy apró lyukú szitán a levet kinyomkodjuk belőle.
Ezzel készen is volnánk, innentől kezdve jöhetnek a már megszokott mozdulatok – kis mélyedést alakítunk ki a liszt közepében, beleütjük a 3 tojást, hozzáadjuk a spenótot majd egy laza mozdulattal bekapcsoljuk a drágalátos konyhai rabszolgát és kettes fokozaton pillanatok alatt gyönyörű szép, halványzöldes árnyalatú tésztát kapunk. Ha ezzel a fázissal is elkészültünk, onnantól már igazán csak a képzeletünk szabhat gátat egy kiadós lakomának.


Nekem volt időm és kedvem, így aztán a sima tagliatelle helyett gnocchettiket készítettem – ennél a tésztát nem kell vékonyra nyújtani, kígyókat kell sodorni, apróra vágni, majd egy barázdált felületen szétnyomva elgörgetni. Mókás elfoglaltság.


A feltéttel sem kell szerencsére sokat vesződni. A legutóbb én egy fél pohár friss joghurtot mixeltem össze fél chilivel, fél csokor petrezselyemmel majd pörkölt fenyő és szezám maggal szórtam meg a tányéromon gőzölgő tészta varázst.

Üdvözöllek és várom leveled,

Péter