Toll és Fakanál

Toll és Fakanál

2017. június 1.

Ízvirág



„Az élet bizonytalan valami, de akad benne néhány pillanat, amit az ember sosem szeretne elfelejteni; amit szeretne belevésni az emlékezetébe, hogy aztán bármikor elővehesse, mint egy könyv lapjai közé préselt virágot.”

/Cassandra Clare/

Drága Péter!

Csodálatos évszak a tavasz! Az ember nem győz betelni az évről évre megújuló szépségével, színpompájával. A zord tél után dugják a fejüket a hóvirágok, az üde zöld mezőket elöntik fénylő szirmú krókuszok, ibolyaszőnyeg terül elénk, amerre csak járunk. Madárcsicsergéstől hangos a vidék, a kis madarak mind azt trillázzák, hogy „Ébresztő! Ébresztő! Most láss, mert ugyanezt többé már nem láthatod!” Szívom hát magamba a természet minden szépségét, amit felkínál és élek a benne rejlő mindennapos csodával, ami valóban csak egyszer adatik meg, hiszen ezek a virágok egyszer virágoznak, jövőre már egy másikra fogok rácsodálkozni.

Minden évszakban, de különösen tavasszal nagyon jó érzés hazatérni a szülőfalumba, jó végigmenni az utcákon, ahol gyermekként naponta jártam iskolába, jó érzés az ismerősöket köszönteni. A templom harangjának mély, búgó hangja régi ismerősként üdvözöl, magasba nyúló tornya szürke óriásként tekint a falura. 


Zsadányból Mezőgyán felé jövet a Vátyoni erdő övezi az utat. Sarjadó, élénk zöld lombjai koronaként díszelegnek ég és Föld között. Itt, az erdőben él "Szépapó", az ősz öreg, déd-, ük-és szépszüleim jóbarátja, de ismeri őt mindenki, hiszen legalább 250 éve őrzi az erdő kincseit. "Szépapó", az idő és a történelem nyomait mélyen magában hordozó bölcs, kocsányos mocsári tölgy. Hány virágzást és elmúlást élt meg, hányszor csodálkozhatott rá az illatos akácra, a széles tányérokban terjeszkedő bodzavirágokra!

Az otthon erdeinek ízét zártam palackokba, aranyló, nektártól dús, mézédes szörpök sorakoznak a kamra a polcain és minden belőlük elkészített hűsítő ital haza repít gondolatban, oda, ahol ma is biztonságra, nyugalomra, szeretetre lelek.Az akácok mézédes virágját Édesapámmal és Gáborral szedtük. Apu egész életében ebben a faluban élt, minden zeg-zugát ismeri a határnak, a falut körbevevő erdőknek. Minden akácfa sűrű fürtökben ontotta a virágait, mindegy lett volna, hogy honnan szedjük le. De Ő ismert egy fát, benne a sűrűjében, ott kellett leszedni. 
A kosár hamar megtelt az illatos fürtökkel, egy másik kosár a bodza édeskés illatú, lepkeszárnyú virágaira várt.

 






"Szépapó" fotóit készítették:
                         Nagy Mihályné és Nagy Mihály.
                                          ( Keresztszüleim)
Az a kosár is hamar megtelt, indulhattunk haza. Szépapótól is elköszöntünk egy időre. A virágok ontották magukból a tavasz aromáját, illatfelhőjük lágy burokként ölelt minket körül. A szörp készítésbe otthon Édesanyám is bekapcsolódott, hozta, vitte az edényeket, pirította a cukrot, mozdulataiban sok.sok év gyakorlata tükröződött vissza.


Ha netán valamikor úgy gondolnád, hogy magad is szörpfőzésre adod a fejed – tudom, hogy főztél már, inspiráltalak erre - mindig próbálj eldugott, tiszta helyről bodzát és akácvirágot szedni, hogy ne kelljen megmosnod a virágokat, ne mosd ki belőlük a virágport és az értékes anyagot. 

Hogy Te is részese lehess egy üvegbe zárt érzéki, tavaszi pillanatnak, leírom, hogy alkosd meg a virág ízét.

Szedj le 30-40 db szép bodzavirágot vagy 50 dkg akácvirágot (keverheted is),  kell bele 4 kg kristálycukor, 6 liter víz, 5 egész citrom, 10 dkg citromsav, 1 kávéskanál natrium benzoát (amennyiben el szeretnéd tenni télre is).

Karamellizálj meg 0,5 kg kristálycukrot, majd mikor kész vagy vele, önts rá 1 liter vizet, majd főzd, hogy a cukor elolvadjon. Öntsd hozzá a maradék cukrot, a többi vizet és forrald fel. A cukorsziruppal forrázd le a virágokat.

Tedd bele a többi hozzávalót is, de a citromokat csak akkor, amikor a szirup már kihűlt. Jöhet az érlelés ideje, időnként megkevergetve, az én szörpöm ebben nem szenvedett hiányt, mert igen sűrűn emelgettem a födő tetejét mindig megkóstolva e szörpremeket. Érleld legalább két napot és két éjszakát hűvös helyen. Üvegbe töltés előtt fel szoktam forralni újra (nekem így vált be) és dunsztba teszem. 

A tartósítószert természetesen el lehet hagyni, de akkor kevesebb mennyiséget készíts, hogy hidegen tudd tartani vagy dolgozz fagyasztóra, ha van elég helyed. Megpróbálhatod csak a forralást és a dunsztolást, tartósítószer nélkül, de mivel nekem nincs hideg tároló helyem, a télre eltett szörpökbe ezt a minimális tartósítószert mindig beleteszem.

Minden évben úgy gondolom, hogy az idei szörp a legfinomabb, hogy mindig túlszárnyalom az előzőt, de bebizonyítani sajnos nem tudom, mert nincs az a mennyiség, ami ne fogyna el.


Drága Péter! Elmúlt az idei virágzás, üvegbe zártam az erdő illatát. Elraktároztam az otthon édes ízét, a mozdulatokat, ahogy Apu és Gábor szedi a virágot, ahogy Anyukám hozza, s viszi az edényeket. Ezt a képet fogom felidézni magamban, ezt a tiszta, édes illatú pillanatot.

Szeretettel várom leveled,

Kata


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése