/Benedek Elek!
A cseresznye, a káposztaleves és a babos lecsó történetét mesélem
el neked, míg a fazekamban az ízletes és zamatos káposztaleves fő.
Drága Péter!
Köszönöm érdeklődésed a hogylétem felől. Hála Istennek arról
számolhatok be neked, hogy jól vagyok, egészségem és kedvem kiváló.
Érdeklődéssel olvastam az új kalandodat, amely a házi tésztagyártás folyamatát
ismertette meg velem. Bizony a leveled olyan jól sikerült, hogy nekem is
megjött a kedvem, ezért kisvártatva magam is belevágok egy ilyen vállalkozásba.
Káposztalevest főzök. Régen főtt a fazékban ez a kiváló, sokféle
módon készíthető és fűszerezhető pompás leves, gondoltam ezeken a hűvös napokon
jól fog esni testnek és léleknek egyaránt. Tudták ezt már eleink is, hiszen a
káposztát már az ókortól kezdve ismeri az emberiség ilyen-olyan formában és
előszeretettel használja is, nem csak ízes étkek alkotójaként, de a népi
gyógyítás is gyakorta nyúl egy-egy káposztalevél után.
Amíg az alapanyagokat készítettem elő, gondolataim egy kis
falucskában kalandoztak, ahol pár évvel ezelőtt egy életmód tábor lelkes
résztvevője voltam. A táborban a helyes életmódra és helyes táplálkozásra
okítottak minket, mozgásként a sok túrázás illetve a kora reggeli és esti jóga
kapta a főszerepet. A tábor étkezésének fő profilja a húsmentes étkezés volt,
így történt, hogy az egyik vacsora egyéb finomságok mellett az ínycsiklandóan
elkészített káposztaleves volt. Az egész napos túrázás, a szépséges vidék bebarangolása
után, kissé kimerülten és fáradtan tértünk vissza a szálláshelyünkre, ahol
szépen terített asztal várt már minket.
Az asztali áldás alatt, ami – valljuk be - nem egy hosszú
szertartás, már mindenki türelmetlenül szemezett a pirosra érett cseresznyével,
ami édesen, szaftosan mosolygott a tányérjainkból ránk és alig vártuk, hogy a
szánkba véve élvezzük a kora nyár fenséges ízét. Az áldás „ámen”-t mondott, mi
pedig élvezettel kezdtünk bele az előételként tálalt cseresznye
elfogyasztásába. Úgy emlékszem, hogy néhány perc múlva minden tálka üresen
tátogott, mindössze a magok alkottak soványka csoportot az asztal közepén
elhelyezett tányérban. Ó, de jól esett a hosszú és kimerítő túra után a
zamatos, üde gyümölcs!
Fotó: http://www.mindmegette.hu/cseresznye-az-istenek-eledele-43782#
Az éhségünk kezdett alábbhagyni, ám jóllakottnak koránt sem
éreztük magunkat, így érdeklődéssel vártuk a következő fogást. Panaszra nem
lehetett okunk, mindig nagyon finom ételeket ettünk, a gazd’asszony kiváló
szakácsnak bizonyult. Hamar fel is sorakoztatták a leveses tálakat, előttünk
termett a gőzölgő finomság, a káposztaleves, benne a finom répával,
petrezselyemmel, illatos fűszerekkel. Volt egy múló gondolatom, hogy a
cseresznye és a káposzta hogyan férnek majd meg egymással, de az éhség győzött.
Nyugtáztam, hogy ma este kivételesen szoros barátságot kell kötniük, ha jól
akarok lakni. Belemerítettem a merőkanalat én is a levesbe, a káposzta
fűszerekkel érlelt levelei, és a különböző zöldségek szétterültek a tányéromban,
a levest kevés tejföllel meglocsoltam és jóízűen kanalazni kezdtem. Kiváló ízű,
igazi falusi káposztaleves volt ez, jól esett nagyon.
Hátra maradt a főétel. A cseresznye és káposztaleves
kombináció után kíváncsi voltam a folytatásra. A meglepetések sorozata
folytatódott, mert a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a
paprika, melynek átható illata a konyhából kiszűrődött, még egy kis babbal is
meg lesz kínálva és babos lecsó formájában kerül majd az asztalra. Ejjha! –
gondoltam - merészen épül egymásra a mai menü. Körbe néztem, hogy az
asztaltársak hogyan viszonyulnak a cseresznye, a káposztaleves és a babos lecsó
fura házasításához, de látszólag mindenki nyugodt volt, csendesen evett, bőségesen
szedték a babos lecsót is. Az egyetlen, aki szaporán tekintgetett körül, az a
férjem volt. Ismerve a természetét, tudtam, ha valakinek, neki biztosan lesz
egy, de inkább több keresetlen szava a mai menühöz és az sem volt többé kérdés,
hogy az életmód tábor ezen a ponton túlélő táborrá alakult át. A férjem is
szedett a babos lecsóból, közben kimeresztett szemekkel rám nézett és felhúzta a
vállát, egyelőre némán kifejezve, hogy lehetetlen küldetése lesz a mai estének,
ha még a jóga programot is megtartjuk. Halk kuncogással jeleztem, hogy értem
mire gondol. Itt azonban mégsem lett vége a felvonásnak, mert az eddig néma
gondolatainak, hamarosan hangot is adott. Körbe nézett és kaján vigyorral az
arcán jegyezte meg – „Hölgyeim és Uraim!
Tájékoztatom az asztaltársaságot, hogy ma este a Zalai-dombság egész éves
gáztermelését vagyunk hivatva előteremteni. Kérek mindenkit, hogy egyen
bőségesen, ne fogja vissza magát, a küldetést a feltételek egymásra gyakorolt
hatása mellett, bőven teljesíteni tudjuk. Amennyiben tartalékra is gyártunk,
javasolnám, hogy a holnapi túrát hozzuk előre ma éjszakára, mert repülni sokkal
könnyebb, mint hegyet mászni. Minden esetre, Ferdinand von Zeppelin szelleme
legyen ma velünk!”
Ezek után a desszertre már gondolni sem mertem, de egy ilyen sorozat
után, már csak egy kiváló körtés édességet tudtam volna elképzelni kis
baracklekváros öntéssel, amely gasztroenterológiai és élettani vonatkozásban, önmagában
ütötte volna az egész menüsort. Arra is gondoltam, hogy a szálláshely esetleg csak
az újonnan beszerelt hangszigetelő rendszerét akarta tesztelni, amint az
alkalmi formációban felállított fúvós zenekar éjszakai próbáját tartja Dirr-dúrban?
Minden esetre én ezek után már csak abban tudtam gondolkodni, hogy reggelire biztosan
szója fasírtot kapunk egy kis karalábéval és retekkel, biztosítva a földi és égi
átmenet bársonyos simaságát azt illetően, hogy az aznapra szánt megmászandó
hegyet önmagunkból alkotott léghajóként repüljük át.
Míg az életmód tábor mosolyra fakasztó történetét meséltem,
majdnem kész is lett a káposztalevesem. A konyha tele van finom illatával, már
csak besűrítem, hagyom pihenni, hogy érjenek az ízek és már tálalható is. Remélem
kedvet kaptál egy leves megfőzéséhez, ezért most leírom azt is, hogyan készül a
fejes káposztából finom, gőzölgő, ízletes leves.
Kell hozzá egy kisebb fej káposzta, 1 szép fej vöröshagyma, 2
gerezd fokhagyma, 1-1 szál sárgarépa, petrezselyem, 1-2 krumpli, némi zsiradék,
fűszerek, finom füstölt kolbász, kevés liszt és tejföl.
A vöröshagymát darabold apróra és fonnyaszd meg egy kevés zsiradékon,
a végén dobd bele az aprított fokhagymát is. Amikor ezzel kész vagy, tegyél rá
egy kis piros paprikát, szórd rá a csíkokra darabolt fejes káposztát, sózd meg
és önts fel annyi vízzel, hogy a káposztát csak félig lepje el, mert a sótól és
a melegtől a levelek összeesnek. Ne hagyd bő lére a levest, felönteni, bővebb
lére engedni később is ráérsz.
Szórj bele köménymagot. Annak ellenére, hogy a köményt
erőteljes aromája és íze miatt sok helyen önállóan használják, én a
káposztalevesbe mindig teszek egy kevés majoránnát is, az én ízlésembe e két
fűszer házasítása bőven belefér, sőt a végén meginvitálom bors őnagyságát is
egy-két fordulóra. Miért ne? Csak a fantázia és az ízlés szabhat határt. Szóval
fűszerezd kedved és ízlésed szerint. Én azt vallom, hogy nincs két egyforma
leves, mert mindenkinek másként finom, de ha már itt tartunk, akkor a káposzta
szereti a babérlevelet, a borsikafüvet és a kakukkfüvet is.
Amikor a káposzta kezd összeesni, elkezd már puhulni, tedd
bele a levesbe a felkarikázott sárgarépát, petrezselymet és összedarabolt krumplit,
hadd fürdőzzenek együtt és főjenek készre, megízesítve egymást, megadva a leves
alapját. Én most nem tettem a levesbe krumplit, helyette egy marék tarhonya
potyogott a tálba, de ezt illetően sincs kőbe vésett szabály, tegyél bele, amit
szeretsz. Hátra maradt a sava borsa a levesnek, bár az életmód táborban –
húsmentes lévén – nélkülözték ezt a hozzávalót. Jöjjön bele a füstön érlelt,
pikánsan csípős házi kolbász akkora mennyiségben, amennyit csak látni bírsz a
tálban. Én nagyon bírom látni, különösen, hogy házi kolbászról van szó, melynek
szülőanyját ismertem is, az Apuék udvarán röfögött, mígnem egyszer a füstön
végezte kolbász formájában. Szórjad bele Péter két kézzel, ahogyan illik, kell
az bele kedves Barátom! Kolbász nélkül üres ízű marad és nincs tartalma, ami
jóllakat.
Ha már minden összefőtt, a kolbász is eregeti tűzpiros színét
és erejét, készíts egy habarást kis lisztből, tejfölből, a leves visszamert
levéből és sűrítsd be. Ha szükséges, szaporítsd a levét, de mielőtt még elzárod
a lángot, keresd meg a leves lelkét. Én mindig megkeresem a lelkét. Belemerítek
a levesbe és ízlelgetem, némán, gondolatban szólok hozzá, és jönnek a válaszok.
„Kis sót kérek és elbírnék egy kis borsot is, ha lehet...”. Rálelsz a válaszra,
csak beszélgess vele, mert az ételnek lelke van, ami üzen neked.
Drága Péter!
Itt a levelem vége. Nagyon bízom benne, hogy kedvet csináltam
egy káposztaleveshez és belekerül a megfőzendők listájába, de ha lehet, kerüld
a cseresznyével és a babos lecsóval való párosítását. Süss inkább pár finom
palacsintát vagy fánkot utána.
Nálunk már meg van terítve az asztal és kivételesen megkínálom
magunkat egy korty míves birs párlattal is, melyet Virág László barátunk maga készített
és meglepett vele nagy szeretettel.
Teljenek jól a napjaid! Írj, ha időd engedi, nagyon fogom
várni a leveled.
Szeretettel ölellek,
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése