Gyúrd magad lazára

„A kő nem lesz könnyebb, ha pehelynek nevezem és az ember sem jobb, ha istennek hívom.” 

/Kosztolányi Dezső/

Kedves Katám, 

köszönöm, hogy megosztottad velem a kis esti mulatságotok történetét.

Élveztem minden pillanatát és bár nem tudok utazni az időben, kicsit olyan volt, mintha én is ott ülnék veletek és majszolnám a zsíros kenyeret. Bár lehet, én túlfeszítettem volna azt a bizonyos húrt, ugyanis tv paprikát is követeltem volna a kenyér mellé, netán egy jobb fajta kovászos uborkát. Ha már lúd, legyen kövér és ha már habzsi és dőzsi van, akkor ne fogjuk vissza magunkat, nemdebár?

Amíg Te a régi emlékeidben időztél, én új projektbe kezdtem. Már korábban említettem, hogy évek óta vágyam volt egy tésztagépet beszerezni, de sosem jött ki úgy a lépés, hogy időm is legyen vele ismerkedni, fellapozni az internet bugyrát a legjobb receptekért, a legmegfelelőbb technikákért. Aztán eljött 2016. augusztusa és nem várhattam már tovább. Egy szép, dologtalan péntek délelőtt kaptam magam, a pénztárcámat és elmentem a legnagyobb helyi konyhaszer boltba, hogy beszerezzek mindent, amire első körben szükségem lehet. 

Került a kosaramba egy csodásan csillogó tésztagép, két különböző szélességű vágórésszel és ezekkel együtt jó pár, nem feltétlenül szükségszerű tésztagyártó eszköz is. Beszereztem egy külön deszkát is a tésztához, mert hogyan nézett volna ki, ha pont ennek a műveletnek ne lenne külön erre a célra fenntartott vágófelülete?!?!? Oké, oké le volt árazva és képtelenség lett volna otthagyni olyan szép mélybarna színe volt. A sok hasztalanság mellett azért sikerült néhány jó kelléket is megszereznem, több fajta derelyevágót, ilyen-olyan alakú vágószerszámokat a töltött tészták elkészítéséhez és nem utolsó sorban egy olivafából készült fakanalat. Nem tudom, említettem-e már, de ez az egyik stikkem, hogy nem szenvedhetem a műanyag eszközöket a konyhámban. Emiatt is örültem meg annyira a természetes alapanyagú eszközöknek és lett úrrá rajtam a vásárlási láz. Mindegyiknek eredeti fából készült a fogója, így már csak egy billogot kell szereznem, hogy rájuk égethessem a nagy P betűt. Így lesz igazán márka hű a konyhám és az eszközeim. A tanulási folyamatokat elősegítendő, beszereztem Antonio Carluccio PASTA című könyvét.

Hazaérve izgatottan estem neki a dobozoknak és pillanatok alatt birtokba vettem mindent és egy pohár jobb fajta bor mellett elkezdtem áttanulmányozni a könyvet. Mire a bor elfogyott, elméletben én készítettem a legtökéletesebb tésztát a világon. Gyakorlatban viszont még hátra volt az alapanyagok beszerzése. Egy dologban minden recept és könyv egyetértett, hogy a liszt és a tojás minőségén múlik a mindenkori tészta ruganyossága valamint íze. Itt kezdődött az igazi kaland. Az elmúlt egy hónapban hetente gyúrtam a tésztákat, kipróbáltam többféle tojást, a sima tyúktojástól kezdve a kacsán át egészen a fürjtojásig.

A liszt vonatkozásában már nem volt ennyire nagy a szórás, hiszen az igazi házi tésztához egyetemlegesen a 00-ás lisztet ajánlja mindenki, kivéve azokat a recepteket, amelyek gluténmentesek és hogy a további dirim-durum tésztákról ne is tegyek említést. Bevallom, a lisztek mentén korántsem kísérleteztem annyit, mint a tojásokkal. 

Egyelőre annyit szögezhetek le, hogy a legtökéletesebb állagú tésztát kacsatojásból sikerült gyúrnom. A színe olyan volt, mint a lemenő Napnak a Balaton vizén, egy fülledt nyári estén. De erről küldök képet is, döntsd el magad mennyire mondok igazat.

A tészta gyártás folyamatában a színen, ízen és állagon túl számomra nagyon fontos a tészta gyúrása, különösen abban a fázisban, amikor már a deszkán van és kézzel tapinthatom, enyhén ragadós, de már lassan leválik az ujjaimról. Olyankor jön a legkellemesebb része, amit én úgy nevezek, hogy meditatív gyúrás. Régebben láttam egy filmet, amelyben bemutatják, hogyan célszerű és kényelmes gyúrni és ez azóta is nagyon él bennem. Trükk nincs benne, csak az évek tapasztalatai. Terpeszállás, 20 centis távolság a tésztától, derékmagasságú gyúrófelület és már neki is lehet esni. 

A gyúrást innentől kezdve a tenyér alsó, a csuklóhoz közelebb eső részével célszerű végezni, óvatos, ám annál lendületesebb mozdulatokkal. Kissé lefele irányuló ránehezedéssel, de közben előre is nyomni kell a tésztát, aztán óvatosan visszahúzni. Van olyan, aki egy kézzel csinálja, nekem kényelmesebb a két kezes technika. Bal kézzel kezdem, előredőlés közben tolom, majd egyenesbe kerülvén visszahúzom, majd ugyanezt jobb kézzel is. Előre-hátra hullámzok mint a tenger, az egyre jobban összeálló tészta masszíroz engem, én pedig őt, harmonikus összhangot teremtve egymással és az univerzummal. Csodálatos érzés, különösen ha a háttérben Ludovico egyik etűdje szól. Hipnotikus élmény. A tészta percekkel később kész és addigra általában az én idegeim is megnyugszanak. 

Mámorító érzés látni és tapintani ahogy a kezeim között fenséges étel válik az összetevőkből, amely adalék és tartósítószerektől mentes. Boldogság járja át a lelkem, amint látom, hogy a munkámnak beérik a gyümölcse. Páratlan. Csak bátorítani tudlak. Készíts Te is saját tésztát! időben nem több mint elmenni a sarki boltba, ízben viszont összehasonlíthatatlanul jobb, mint bármelyik polcról levehető "műanyag" termék. 

A recept nagyon egyszerű. Számolj 1 tojásra 10 dkg lisztet, hogy megkapd a tökéletes állagot.
 

Egyelőre búcsút intek, gyönyörködj a képekben. A következőre már csavarok párat nem csak a tésztán, hanem az ízvilágon is. Tartsd meg jó egészségedet, kedved és várom mielőbbi konyhazugi élményedet.

Szeretettel ölellek,

(Tészta) Péter :-)